I never want to see you unhappy
I thought you'd want the same for me
Goodbye, my almost lover
Goodbye, my hopeless dream
I'm trying not to think about you
Can't you just let me be?
So long, my luckless romance
My back is turned on you
I should've known you'd bring me heartache
Almost lovers always do
I cannot wake up in the morning
Without you on my mind
Goodbye, my almost lover
Goodbye, my hopeless dream
I'm trying not to think about you
And with everyday, everyday
I try to move on.
Whatever it was,
Whatever it was,
There's nothing now.
You changed.
New Age
Now I'm dreaming of the simple things.
Old ways...
ERASED
I couldn't fight it.
I had hoped you'd see my face and that you'd be reminded
That for me it isn't over.
Never mind, I'll find someone like you
I wish nothing but the best for you too
Don't forget me, I begged
Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead
Time cannot tear us apart
Were stronger than yesterday
And though we've travelled so far you're still close to me,
Love changes everything,
I know that it's alright,
Just let me lead you
It's okay if you close your eyes,
I'll be standin by your side,
I'm gonna love you the best that I can,
You're my heart and you're my best friend,
And I promise til the end,
I'm gonna love you, the best that I can,
You're the views and the valleys,
You're not alone,
And when the worlds upside down,
You know, I'm there,
And anytime I feel afraid,
Thats when I look at you,
With the best that I can,
I will love you,
The very best I can,
(With every breath I take)
From this moment, til the very end,
I'm gonna love you the best that I can,
It's okay if you close your eyes,
I'll be standin by your side,
I'm gonna love you the best that I can,
You're my heart and you're my best friend,
And I promise to the end,
I'm gonna love you the best that I can,
I'm gonna love you ,
The best that I can
Yoυ don't always get the dream house'
but you get awfυlly close.
You know what I'm gonna miss the most?
It's you...
Your friendship.
We get by with a so called soul mate made for each other
Nem akartam én, de végül mégis észrevett
Egy elvakító színes fény, mi mégis létezett
Belőlem lett az, aki bízva, de félve is talán
Lassan elhitte, hogy nincsen semmilyen talány
Minden más lett, miután valahogy széjjeltört a múltam
Minden más, bárcsak ne így mondanád
Minden más lesz ezután
A szép emlékekből tényleg ennyi jár
Bárcsak ne ezt mondanád
Nem a régi már, hanem egy ismeretlen hang
A távolból szólnak hozzám a kegyetlen szavak
Belőlem lett az, akiből kitépted hát magad
Holnaptól benned belőlem semmi nem marad
Minden más lett, miután valahogy széjjeltört a múltam
Minden más, bárcsak ne így mondanád
Minden más lesz ezután
A szép emlékekből tényleg ennyi jár
Bárcsak ne ezt mondanád
Nem tudhatod, de az imént hallott minden mondat
Váratlanul szíven szúrt
Miért van az, hogy tegnap még a hangod hallom
De mára már te vagy a múlt
Minden más lett, miután valahogy széjjeltört a múltam
Minden más, bárcsak ne így mondanád
(bárcsak ne így mondanád)
Minden más lesz ezután
A szép emlékekből tényleg ennyi jár
Bárcsak ne ezt mondanád
(bárcsak ne ezt mondanád)
Bár minden egész eltörött,
Létezik IGAZ és ÖRÖK!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!
Ha reggelre kelve tiszta a tábla
Csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma
Tabula rasa, tabula rasa
A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára. Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradtságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára. Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.
A fény harcosa tud veszíteni.
Nem tekinti jelentéktelen dolognak a vereséget, és nem mondogat olyanokat, mint „tulajdonképpen nem is olyan fontos” vagy „nem is akartam igazán”. A vereséget vereségnek fogja föl, nem próbálja győzelemnek feltüntetni.
Letörik a sebesülései, a barátok közönye, a verség magánya. Ilyenkor azt gondolja: Harcoltam valamiért, de nem sikerült. Elvesztette az első csatát.
Ez a mondat új erőt ad neki. Tudja, hogy senki sem győzhet mindig és meg tudja különböztetni hibás lépéseit a közönséges balszerencsétől.
Amikor a fény harcosa már ügyesen bánik a kardjával,
ráébred, hogy felszerelése hiányos:
be kell szereznie egy páncélzatot.
El is indul és meghallgatja az árusok ajánlatait.
- öltse magára a magány mellvértjét – mondja az egyik.
- használja a cinizmus pajzsát – mondja a másik.
- az a legjobb páncélzat, ha nem keveredik bele semmibe – javasolja a harmadik.
De a harcos egyikükre sem hallgat. Derűs szívvel megy haza, és magára ölti a hit elnyűhetetlen köpenyét.
A hit elhárít minden csapást és kristálytiszta vízzé változtatja a mérget is.
If I smile and don't believe,
Soon I know I'll wake from this dream,
Don't try to fix me, I'm not broken,
Hello, I'm the lie, living for you so you can hide,
Don´t cry...
Nagyon szeretnék annyit nevetni, amennyit sírok;
elvégezni a dolgomat, és megpróbálni szeretni valakit,
és elég bátornak lenni,
hogy elfogadjam, hogy viszontszeret.
Mindennek oka van, minden esemény mögött valamilyen lecke húzódik meg. Ám nem mindig könnyű felismerni a tanulságot.
Elmúlt a jó idő /Zorán/
RSS